Kedves Mindenki!
A SOMIT mindannyiunknak jelent valamit, mindannyiunknak mást és mást. Egy valami azonban közös: ez egy csapat, ahol az emberek törődnek egymással, odafigyelnek egymásra s ha lehet, készek segíteni egymásnak.
Történt egyszer, hogy feltűnt egy újabb ifjú titán az egyik őszi táborunkon. Ö is, mint sokan mások, egy jobb életet építeni jött Svédországba. Teltek az évek, megtalálta a SOMITot, tag lett. Kedves, vidám személyisége sokakat meghódított, többek közt e sorok íróját.
Aztán történt valami. Hónapok teltek el fájdalmak közepette, de a magyar ember kemény, nem megy orvoshoz, húzza az igát. Végül elment. Diagnózis: tüdőrák. Prognózis: bizonytalan. A család azonnal lép: anyagi s más áldozatot nem kímélve mindig van itt valaki, hogy támogassa hősünket.
Sugárkezelés- a mesélő hang elhalványul.
Kemoterápia- a test megroskad.
A kezelések hatásának vizsgálata. Eredmény: áttétek a gerincben, csontokban.
Lehet ezeket tovább bombázni mérgekkel, de a kimenetel kétséges.
S jön a kérdés: MIT KERESEK ÉN ITT? A család otthon, orvosok otthon is vannak. Ott értem a nyelvet, a szívem ott van. S mint tán mindenki, aki kénytelen szembenézni az elmúlással, ifjú titánunk hazavágyik. HAZA haza.
Na de fél évi betegeskedés, kórházi kezelés után hogy is megy ez?
A test megtört, az életet fel kell itt számolni...
S itt jön a kérés...
Mindez nagy anyagi áldozatot ró a családra. Emberek, gyerekek éheznek, szomjaznak, meghalnak a világban. Jószívűként támogatjuk őket, küldünk némi pénzt. De kinek is?
Sosem tudjuk meg.
Most viszont igen.
Gábornak szüksége van ránk.
Köszönünk minden jószándékú támogatást!