Kedves Mindenki!

A SOMIT mindannyiunknak jelent valamit, mindannyiunknak mást és mást. Egy valami azonban közös: ez egy csapat, ahol az emberek törődnek egymással, odafigyelnek egymásra s ha lehet, készek segíteni egymásnak.

Történt egyszer, hogy feltűnt egy újabb ifjú titán az egyik őszi táborunkon. Ö is, mint sokan mások, egy jobb életet építeni jött Svédországba. Teltek az évek, megtalálta a SOMITot, tag lett. Kedves, vidám személyisége sokakat meghódított, többek közt e sorok íróját.

Aztán történt valami. Hónapok teltek el fájdalmak közepette, de a magyar ember kemény, nem megy orvoshoz, húzza az igát. Végül elment. Diagnózis: tüdőrák. Prognózis: bizonytalan. A család azonnal lép: anyagi s más áldozatot nem kímélve mindig van itt valaki, hogy támogassa hősünket.

Sugárkezelés- a mesélő hang elhalványul.

Kemoterápia- a test megroskad.

A kezelések hatásának vizsgálata. Eredmény: áttétek a gerincben, csontokban.

Lehet ezeket tovább bombázni mérgekkel, de a kimenetel kétséges.

S jön a kérdés: MIT KERESEK ÉN ITT?  A család otthon, orvosok otthon is vannak. Ott értem a nyelvet, a szívem ott van. S mint tán mindenki, aki kénytelen szembenézni az elmúlással, ifjú titánunk hazavágyik. HAZA haza.

Na de fél évi betegeskedés, kórházi kezelés után hogy is megy ez?

A test megtört, az életet fel kell itt számolni...

S itt jön a kérés...

Mindez nagy anyagi áldozatot ró a családra. Emberek, gyerekek éheznek, szomjaznak, meghalnak a világban. Jószívűként támogatjuk őket, küldünk némi pénzt. De kinek is?

Sosem tudjuk meg.

Most viszont igen.

Gábornak szüksége van ránk.

Köszönünk minden jószándékú támogatást!